Összefoglaló
A csapadékvíz-gazdálkodás keretében, ami paradigmaváltás a hagyományos csapadék-csatornázáshoz képest, az esővizet nem (csak) elvezetendő természeti közegnek, hanem megújuló természeti erőforrásnak is tekintjük. A víz, mint természeti erőforrás hatékony kihasználásával kapcsolatban általában az alábbi három kihívás megoldására kell összpontosítani: a kevés, a túl sok, illetve a szennyezett vízre.
A hagyományos vízgazdálkodási gyakorlatban a városi felszínt adottságnak tekintjük, az elvezető rendszer szállítókapacitását ehhez határozzuk meg. A csapadékvíz-gazdálkodás azonban megköveteli a felszíni lefolyási viszonyok célszerű módosítását. Egyszerűen fogalmazva a városi felszín, mint vízgyűjtő, is a tervezés/átalakítás tárgyává válik. Ezen a ponton kapcsolódik össze a vízépítőmérnök, a településtervező, az építész és a tájépítész munkája, amennyiben a felszín átalakításában, lehetőség szerint sokféle szolgáltatást nyújtó zöldinfrastruktúra elemeket bevonunk. A megfelelő csapadékvíz-gazdálkodáshoz hivatottak az itt összegyűjtött tippek, illetve források rövid áttekintést adni arról, hogy milyen lehetséges megoldások léteznek.
A lehetséges esővíz hasznosítási megoldási javaslatokat három fő részre osztottuk, aszerint, hogy a konkrét beavatkozás a kerten belül hol és milyen módon valósulhat meg: a talajon, növényekkel; az épületen, növényekkel; vagy a felszínen, felszín alatt, különböző eszközökkel. Ezek az alábbi három cikkben kerülnek részletesen bemutatásra:
Természetközeli zöldterületek kialakítása, meghagyása