Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Cikk_a_tudomanyosan_vizsg

CIKK A TUDOMÁNYOSAN VIZSGÁLT MÉHLEGELŐKRŐL

Nemcsak a viráglátogató rovarok, hanem a kutatók figyelmét is felkeltették a XII. kerületi méhlegelők: tavaly megkezdődött a területek tudományos igényű vizsgálata. Az első eredményekről beszélt dr. Kovács-Hostyánszki Anikó, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa a polgármesteri hivatalban tartott előadásában.
A beporzók általános szerepéről szólva elmondta, hogy a kora tavasszal látható testes dongók olyan anyák, amik átteleltek, és keresik a következő fészek helyét. A háziméhekénél kisebb családokban élő poszméhek egy szezon alatt építik fel a fészket, amit az utódok felnevelése és a kolónia összeomlása után, az őszi hónapokban hagynak el.Tudomanyosan_vizsgalt_mehlegelok4Mivel csak a királynő telel át az avar alatt, nem gyűjtenek téli tartalékot, és a háziméhekéhez hasonló – emberi fogyasztásra alkalmas – mézet sem termelnek. Viszont éppen a poszméhek egyes fajai a legalkalmasabbak az üvegházi paradicsom megporzására. Nagyobb súlyukkal lehúzzák a kis, sárga virágokat, amik így függőleges helyzetbe kerülnek. Az egyensúlyozás érdekében mozgatott szárnyukkal pedig pont olyan frekvenciájú rezgést keltenek, ami a portokok felnyílását idézi elő. A frissen kipergő virágpor rátapad a poszméhre, amely már repül is a következő paradicsomvirágra.Tudomanyosan_vizsgalt_mehlegelok1Üvegházi karrierjük miatt ma már dobozban megvásárolhatók a kezdő poszméhkolóniák. Ezek gyorsan belakják új otthonukat, folyamatosan biztosítják a beporzást. Ami működik zárt térben, nem használható a szabadban, például a világ súlyosan rovarhiányos részein. Ott jobb híján kézzel porozzák a gyümölcsösöket, vagy permetezéssel juttatják az összegyűjtött pollent a virágokra. De folynak kísérletek törpe drónokkal is, amelyek repkedve keresik fel a virágokat, döngicsélnek, és talán még mézet is gyűjtenek…
Az Ökológiai Kutatóközpont részvételével elkészült Magyarország potenciális rovarbeporzási térképe, amely mutatja az ország egyes részein becsült vadméhsűrűséget. Jól látszik, hogy a legtöbb vadméh a természetközeli élőhelyeken és a mozaikos agrártájban találja meg az életfeltételeit. Hasonló szintet pedig akár települési környezetben is el tudunk érni, ha a közterületeken, magánkertekben és erkélyeken táplálékforrásokat és fészkelési lehetőségeket biztosítunk a viráglátogató rovaroknak.Tudomanyosan_vizsgalt_mehlegelok2A XII. kerület a városi beporzóvédelem egyik úttörője, többtucatnyi virágos méhlegelő és egyre több rovarhotel áll az ízeltlábúak rendelkezésére. Az intézkedések hatékonyságát és a fejlesztési lehetőségeket feltáró kutatás során a központ munkatársai a Hegyvidék tizenkét méhlegelőjét és az ezek közelében kijelölt kontrollterületeket vizsgálták öt alkalommal, áprilistól szeptemberig. A két négyzetméteres megfigyelési pontokon öt percen keresztül számolták a berepülő rovarokat, így jelentős adathalmaz gyűlt össze, amely egyértelműen mutatja, hogy a tavasszal magról vetett méhlegelők nyár közepétől több rovart táplálnak, mint a kaszált kontrollterületek. Nemcsak a beporzók egyedszámában, de a szemmel is elkülöníthető morfofajok mennyiségében is jelentős többletet mutattak a virágos foltok.
Dr. Kovács-Hostyánszki Anikó hangsúlyozta, hogy egy év – különösen egy ilyen sajátságos időjárású év – adatai nem teszik lehetővé megalapozott következtetések levonását. Mutatják azonban a tendenciákat, ami alapot adhat a Hegyvidéki Zöld Iroda munkatársainak a program fejlesztéséhez.Tudomanyosan_vizsgalt_mehlegelok3

BI.

Forrás: Hegyvidék Újság