A BEPORZÓK KEDVENCE

A mézesfát elsősorban díszfaként ültetik a világ minden szegletében. Kezdetben gyorsan növekszik, aminek örül a kertész. Annak viszont már nem, hogy később a rengeteg magjával gyomosít. Összességében mégis több figyelmet érdemelne ez a környékünkön ma még eléggé ritka növény.

Kelet-Ázsiából származik, könnyen szaporítható magvetéssel. Elég begyűjteni októberben, novemberben érő apró magjait, és elvetni következő tavasszal. A toktermésekben párosával fejlődnek a fekete magok, de általában csak az egyik kel ki.

Ha kicsírázott, felgyorsulnak az események, mert a fa – kedvező körülmények között – megtáltosodik, és élete első szakaszában akár évente több mint egy métert is fejlődhet. Később lassul a növekedése, és eléri a kifejlett kori, 8-16 méteres végső magasságát. Törzse erősen elágazó, megjelenése inkább emlékeztet egy nagyra nőtt cserjére, mint az erdeinkben látható oszlopos bükkökre.

A megdörzsölve jó szagú, szárnyasan összetett levelek kihajtása után az ágvégeken laza sátoros szerkezetben nyílnak a jelentéktelen megjelenésű, apró, fehér vagy krémszínű virágok. Létük hatalmas tömegük és mézes illatuk miatt feltűnő. Ilyenkor örömittas rovarok tömege dongja körül a fát. A virágokból szintén dekoratív, vöröses toktermések érnek.

Mivel őshazájában hegyvidéki faj, így a mi szerényebb hegyeinken is otthon érzi magát. Nem károsítják teleink, elégedett a talajunkkal is. Egyedül a talajban összegyűlő, pangó vizet nem szereti, ezért azokban a kertekben, ahol automata öntözés gondoskodik a növényekről, a beállításnál külön figyelni kell a mézesfára. Ha jól érzi magát, akkor hálából néhány év alatt a kert díszévé érik, és júniusban, júliusban kellemes virágillattal tölti meg a nyári estéket.

BI.

Eredeti cikk:

https://www.hegyvidekujsag.hu/archivum/archivum-2021-junius-8/beporzok-kedvence