BEEPATHNET – MÉHEK A VÁROSI DZSUNGELBEN
Klemen Strmšnik URBACT szakérő arra keresi a választ, hogy: ha a tudatosság és a lelkesedés megvan, a városi méhészet szerves részévé válhat-e városi életünknek?
Az intenzív urbanizáció és az ezzel érintett térségek gazdasági növekedése miatt az európai városok egyre növekvő környezetterheléssel, a természeti erőforrások elvesztésével, a biodiverzitás csökkenésével néznek szembe, ami lakosaik életminőségét veszélyezteti. Ha ehhez hozzávesszük a mezőgazdaság növényvédelmi és egyéb vegyszerhasználatát, nem csoda, hogy a méhek és egyéb beporzó rovarok száma rohamosan csökken világszerte. Mintha elfelejtenénk e rovarok ökoszisztéma szolgáltatásának fontosságát az élelmezésben.
Másfelől a helyben, bio-minőségben megtermelt élelmiszerekkel kapcsolatos tudatosság növekszik. Egyre többeknek fontos az egészségtudatos életmód, és egyre többen tesznek is életminőségük javításáért, többek közt saját élelmiszertermeléssel – a ház körüli kertben vagy akár erkélyen, a háztetőn.
Ljubljana, Szlovénia 290 ezer fős fővárosa otthont ad 180 millió méhnek is, és ez a populáció egyre növekszik. A város területének háromnegyede természetközeli erdő, mező vagy legelő, aminek 20%-a természetvédelmi oltalmat is élvez. Ljubljanában 800 gazdaság és 350 méhész tevékenykedik, élő kapcsolatot teremtve város és vidék között.
Az utóbbi években elismerték a város erőfeszítéseit a lakók életkörülményeinek javítására, és Ljubljana számos fontos díjat nyert – része volt a „A világ globális top 10 fenntartható desztinációjának” 2017-ben, ill. ugyanabban az évben a „Legméhbarátabb önkormányzat” címet is elnyerte, 2016-ban pedig Európa Zöld Fővárosa volt.
Lenyűgözőnek tűnik, ugye? Ahhoz azonban, hogy megértsük a város zöld városfejlesztési politikájának sikerét, vissza kell tekintenünk Ljubljana közelmúltbeli városfejlesztési történetére.
A város környezetében a 80-as és 90-es években erős szuburbanizációs folyamat játszódott le. Ahogy egyre több fiatal család költözött a külvárosokba, a városközpont és a régebbi lakónegyedek szükségszerűen elöregedtek, környezetük romlott vagy akár teljesen lepusztult. De, mint a természetben is, a „réginek” helyet kellett teremtenie az „újnak”, és Ljubljana az új évezredbe lépve kész volt újjászületni.
Az új fejlesztési koncepciók megfogalmazása során a városvezetők és a döntéshozók felismerték, hogy Ljubljana egyik erőssége és lehetősége zöld karakteréből adódik. A város lakói körében ez a gondolat pozitív fogadtatásra talált. Egy új fenntarthatósági stratégiának is köszönhetően a város sikeresen rátalált megújulásának útjára a „Vízió 2050” elnevezésű fejlesztési anyagával, amihez megújult szerkezeti terv is készült. A jól választást igazolta, hogy a város 2014-ben elnyerte a 2016-os Európa Zöld Fővárosa címet.
Ez egyértelmű jelzés volt mind a polgároknak, mind a városnak, hogy a helyes úton járnak. A cím támogató és megtermékenyítő környezetet biztosított merészebb zöld városfejlesztési ötletekhez és projektekhez. A következő években Ljubljana városa ösztönözte és támogatta az olyan új városi törekvéseket, mint a városi kertészet, a városi erdőgazdálkodás és a városi méhészet.
2015-ben a város egyik alkalmazottja, Maruška Markovčič, ma az URBACT BeePathNet projekt helyi csoportjának koordinátora, előállt a városi méhészet ötletével. Ahogy meséli, „a BEE PATH (méh út) csak egy kisebb projekt lett volna a városban élő méhészek támogatására és ezen keresztül új turisztikai lehetőségek feltárására. Sosem gondoltam, hogy ilyen sikeres lesz, és így kinövi magát!” De ez történt, és a BEE PATH kifejezés a ljubljanai városi méhészkedéshez kötődő tevékenységek szinonimájává vált.
A kezdeményezés óta eltelt két és fél év alatt a következőket hozta létre:
A városi méhészet iránt érdeklődő partnerek HÁLÓZATA – önkéntes platformot biztosítva a kihívások megvitatására, megoldások azonosítására és új termékek kifejlesztésére.
TURISZTIKAI ÉS EDUKÁCIÓS CÉLÚ TANÖSVÉNY, melynek célja a városi méhészek és a méhekkel kapcsolatos egyéb érdekességek összekapcsolása, bemutatva a méhek és a városi méhészet jelentőségét a látogatók számára.
OKTATÁSI PROGRAM, amelynek célja a célközönség tudatosságának növelése.
„THINK-TANK” ÉS „INKUBÁTOR” új vállalkozói ötletek fejlesztésére.
Maruška tovább mesél: „A BEE PATH projekt logikája nagyon egyszerű – a méhek csak egészséges környezetben tudnak élni... Ha Ljubljanának sikerül megőriznie a városi területeken egy olyan környezetminőséget, amely lehetővé teszi a méhek és más beporzók gyarapodását, akkor jó úton halad a környezet védelme, a biológiai sokféleség megőrzése, a magas életszínvonal biztosítása és az élelmiszer-önellátáshoz szükséges potenciálok megőrzése terén”.
Az ilyen kísérletek azonban soha nem lehetnek sikeresek, ha azokat felülről lefelé fejlesztik. Így alulról felfelé irányuló, önkéntes megközelítést alkalmaztak: „Egy kis méhészkörként kezdtük, de mindig nyitva álltunk az érdeklődők felé. Idővel a hálózat nőtt, és ma már oktatási és kulturális intézményeket, civil szervezeteket, vállalkozókat, cégeket és más érdekelteket is be tud vonni. Nem volt könnyű, de így kellett csinálnunk!” – teszi hozzá.
Kétségtelen, hogy Ljubljanában kedvezőek a körülmények: szokatlanul magas a zöld területek aránya, és nagy hagyománya van a méhészetnek. E cikk írója azonban meg van róla győződve, hogy Európa számos városa bír hasonlóan jó adottságokkal, csak talán még nem tudatosították ilyen irányú fejlesztési lehetőségeiket; és pontosan erről szól a BeePathNet projekt.
Maruška hozzáteszi: „Az URBACT Jó Gyakorlat cím megszerzése a BEE PATH projekt számára nagyon fontos volt – bizonyította, hogy jó úton haladtunk, erősítette a meglévő tagok lelkesedését, új tagokat vonzott, és új szintre emelte a városi méhészet imázsát. Ezért látunk a BeePathNet projektben új lehetőségeket - nemcsak a jó gyakorlat más városokba való átültetésére, hanem arra is, hogy partnereinkkel együtt továbbfejlesszük a tevékenységeinket.”
A ljubljanai gyakorlat átvételére szerveződött BeePathNet városhálózatban 6 város vesz részt: vezető partnerként Ljubljana, Cesena (IT) és Bydgoszcz (POL) 1. fázisú partnerként, Amarante (POR), Budapest XII. kerülete és Nea Propontida (GRE) pedig a 2. fázisban csatlakoztak. A városhálózat lefedi az európai kontinens méhészetileg szóba kerülő klímazónáinak nagy részét (atlanti, kontinentális, mediterrán), mint ahogy különböző kulturális és társadalmi hátterű városokat is összefog. A természeti és kulturális különbségek kezdenek előtérbe kerülni, ami növeli a jógyakorlat-átadás kihívását.
Mindezek után emeljük ki a projektnek azt a négy fő komponensét, amelyek meghatározzák átvételét, más városbeli adaptálását:
URBACT helyi csoportok létrehozása és működtetése mind az öt partnervárosban – alulról jövő, nyitott, proaktív csoportok azonosítják be a szinergiákat, a lehető legjobb megoldásokat.
Kedvező feltételek megteremtése a városi méhészet számára – a helyi közösség tudatosságának növelése a méhek és a vadon élő beporzók fontosságával kapcsolatban, a méhektől való félelem csökkentése, valamint a városi méhészet formális és informális akadályainak leküzdése minden partnervárosban.
„Méh-tanösvények” kifejlesztése új oktatási és turisztikai termékekként az egyes városokban, valamint a városi méhészkedés és termékei népszerűsítésére szolgáló platformok kialakítása
A városi méhészet hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása az egyes városokban közép- és hosszú távú fejlesztési tervek kidolgozása révén.
A városi méhészettel kapcsolatos BEE PATH koncepció lehetőséget ad arra, hogy a projekt partnervárosai felismerjék, kifejlesszék saját lehetőségeiket. A jó gyakorlat tehát semmiképp sem egy befejezett, lezárt dolog, sokkal inkább egy napi szinten fejlődő munka.
„Fú… magam is meglepődöm időnként, amikor a partnervárosok új ötleteikről, vagy az együttműködések új formáiról mesélnek” – kommentálja Maruška a legutóbbi közös eseményt. És meg kell jegyeznem, magam is tapasztaltam, hogy a lelkesedés ragadós, és a végén már én is azon gondolkodom, hogyan is tudnék részt venni ebben!
A BeePath Projekt egyik nagy kihívása, hogy ezt a lelkesedést továbbadja. A partnertalálkozókon gyakran jutottunk arra a következtetésre, hogy a méhészet – akár városi, akár vidéki – nem olyasmi, amit csak úgy nekiállsz csinálni. Rajonganod kell érte, ha csinálni akarod!
Alig várom tehát, hogy lássam, a várospartnereink hogyan veszik át a ljubljanai koncepciót, és hogyan találják meg helyét saját városukban, hogyan fejlesztik tovább a módszertant. Kész vagy meglepődni?
Írta: Klemen Strmsnik
Eredeti cikk: https://urbact.eu/beepathnet-enriching-urban-jungle-bees
Az eredeti cikk fordítása az URBACT III. Program Nemzeti Tájékoztatási Pont gondozásában került ki a http://www.urbact.hu/ oldalon