Ritkaságokat fülelt le a közösségi denevérnyomozás
Mindenki tisztában van azzal, hogy esténként denevérek cikáznak a Hegyvidéken, azt viszont senki sem tudta, hogy milyenek és mennyien – eddig. Az elmúlt hetekben végzett közösségi adatgyűjtés kiértékelése után ugyanis sokkal világosabb lett a kép, és olyan örömteli tényekre is fény derült, amikre nem is számítottunk.
Egyedülálló módon, úgynevezett Citizen Science megközelítésben, azaz a lakosság bevonásával kezdődött meg az idén a denevérek kutatása a XII. kerületben. A Hegyvidéki Zöld Iroda és a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont együttműködésében megvalósuló program fő kérdése az volt, hogy a 29 hazai denevérfaj közül melyek élnek errefelé.
Esti sétákból denevértérkép
Az önkéntes „denevérvadászok” egy előadáson kapták meg a szükséges alapismereteket, majd a hangfelvevő detektorral és konkrét feladatukkal is megismerkedtek. Ezután már "csak" annyi volt a dolguk, hogy bejárjanak egy előre meghatározott körzetet, és speciálisan a denevérek frekvenciájára hangolt eszközzel rögzítsék az ott hallható – azaz tulajdonképpen nem hallható, csak felvehető – hangokat. A Hegyvidéki Zöld Iroda munkatársai gyűjtötték össze a detektorokat, az ezeken tárolt értékes hangmintákat pedig Zsebők Sándor denevérkutató értékelte ki.
A módszer nagy előnye, hogy a védett állatok életét a legkevésbé sem zavaró módon lehet megfigyelni, és az adatgyűjtést végzőnek nem kell felismernie, meghatároznia a fajokat. Sőt még úgy is sikeresen elvégezheti az ultrahangrögzítést, ha nem is tud a felette repülő állatokról.
Az áprilisi próbaüzem után immár megkezdődött az őszig tartó méréssorozat. Rögtön az első, májusi adatgyűjtés eredményeiből kialakult egy színes térkép, ami alapján ma többet tudunk a Hegyvidék titokzatos bőregereiről, mint korábban bármikor.
Denevérhangkönyvtár készült
Az önkéntesek a kerület 14 egymástól eltérő jellegű zónáját járták be kora esténként, és összesen 17 útvonalon több mint 18 órányi tiszta hanganyagot rögzítettek. Ezek kiértékelése során a kutató és a segítségül hívott szoftverek nem kevesebb, mint 1569 denevérszekvenciát észleltek, amelyeket a séták útvonalát rögzítő GPS-koordinátákhoz rendeltek hozzá.
A denevérhangkönyvtárak adataival összevetett és felismert hangminták összesen 11 különböző fajt vagy fajcsoportot azonosítottak. Egyes esetekben a konkrét faj nem állapítható meg a hanganyag alapján, de a rokonság egyértelmű. Például az alacsony frekvenciájú hangot kiadó fajok között koraidenevérek, késeidenevérek és más simaorrú denevérek is előfordulhatnak.
A hatalmas mennyiségű észlelésből nem lehet pontosan meghatározni az egyedszámot, mert egy-egy egyed hangja többször is felbukkanhat a felvételeken. Az azonban tény, hogy ennyi észlelés jelentős példányszámra enged következtetni. Az észlelt minták alapján 8 fajt lehet egyértelműen azonosítani.
Már ezek alapján is tökéletesen tisztán kirajzolódik, hogy a Hegyvidék egének éjszakai urai a koraidenevérek, az ebbe a csoportba tartozó fajok adták az észlelések 37%-át. A második leggyakoribb a fehérszélű törpedenevér, egymaga 26%-nyi észleléssel.
Kicsi, de büszkék vagyunk rá!
A gyakoriak mellett a ritkaságokat is érdemes megemlíteni! Köztük bukkant fel a kutatás szenzációja, a kis patkósdenevér, amelynek a hangját ugyan csak egyszer sikerült felvenni májusban a János-hegy erdőségeiben és egyszer a Virányosban áprilisban, viszont jelenléte meglepő a XII. kerületben.
Az egyik legkisebb fajunk mindössze 3-4 centiméter, de szárnyfesztávja sem nagyobb 25 centinél. Védett és rendkívül sérülékeny denevérfaj, csak háborítatlan környezetben él meg, ahol boszorkányosan manőverezve vadászik a bokrok, fák ágai között. Ha valahol megtelepszik, ott tartósan tanyát is ver, általában barlangokban vagy pincékben, padlásokon. Most feltárt jelenléte igazolja, hogy a Hegyvidék idős szentélyerdői kritikus fontosságú menedékei ennek az értékes fajnak (is).
Csupán egy májusi hangmintát sikerült rögzíteni a szőröskarú koraidenevértől, amelynek nevében a „korai” jelző arra utal, hogy már késő délután szárnyra kap, így világosban is látható. Főleg az erdők fái felett vadászik, de kedveli a tisztásokat, nyiladékokat is. Erdőlakó fajként örömtelinek nevezhető megjelenése a Virányos felett.
Nagy a nyüzsgés a János-hegyen
A kutatás rámutatott, hogy a XII. kerületnek vannak olyan részei, ahol szinte összeérnek a denevérszárnyak, míg máshol percekig nem rögzít denevérhangot a detektor. A legnagyobb nyüzsgés a János-hegyen volt tapasztalható, ahol egyetlen este 178 észlelést mértek a "nyomozók". Ezeken a kerületben egy zónában felbukkanó legtöbb, összesen 9 különböző faj vagy csoport osztozott.
Nagy a denevérsűrűség a Városmajorban és a Németvölgyi út–Jagelló út–Hegyalja út alkotta háromszögben is. E területekben az a közös, hogy dús a növényzet, az idős fák tökéletes vadászterületet biztosítanak, és sokféle este repülő rovarra lehet vadászni. Érdekes ugyanakkor, hogy a szoprán törpedenevér felbukkanásai teljesen különböző jellegű helyeken történtek: Csillebérc csendes házai között, a Normafa erdeiben és a Déli pályaudvar forgalmas betonrengetege felett.
Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a Denevér út és a Denevér köz fölött százméteres távolságban nem kevesebb, mint hat denevérfaj volt hallható a május végi felméréskor. Eleink talán a környék zöldterületeit kedvelő repülő emlősök jelenlétének állítottak emléket az utca nevében.
Említést érdemel még a felbukkanások 1,1%-ában megfigyelt közönséges törpedenevér és az 1,6%-os gyakoriságú rőt koraidenevér is (amely nem azonos a dél-amerikai rőt vérszopó denevérrel). Mindkét faj észlelése szórványosan történt, erősen különböző városrészek felett, de alkalmanként – például a Csörsz parkban – egymás közelében.
Jó ötlet volt a lakók segítségét kérni
A sikeres adatgyűjtés egyik oka a szerencsésen kedvező időzítés volt, hiszen a meleg és szélcsendes májusi estéken sok rovar – köztük szúnyog, moly – rajzik, és ezek terített asztalt jelentenek a denevéreknek. Ilyenkor érdemes kutatni nekik táplálék, nekünk bőregér után.
Az áprilisi próbafelvétel egyértelműen megmutatta, hogy a hűvös tavaszi estéken még nem kapnak szárnyra a denevérek, vagy csak néhány fajuk szánja rá magát a vadászatra. A rovarok sem jelennek meg nagy számban, így a jóllakáshoz sokkal többet kell repülni. A nyári hőség idején megint csökken a denevérek aktivitása, hogy aztán az őszi nászidőszakban, a téli álom megkezdése előtt érje el a csúcsát.
A kezdeményezés eddigi szakaszai is egyértelműen bizonyították, hogy a lakosság segítségével történő adatgyűjtés működőképes és előnyös. Még egy néhány fős kutatói csapat sem tudott volna egyidejűleg ekkora területet bejárni és ennyi adatot összegyűjteni, mint az önkéntes laikusok.
A helyiek nemcsak kellemes sétákat tettek lakóhelyük környékén, amelyek során közelebb kerültek a természethez is, de közben olyan precíz tudományos adatsorokat hoztak létre, amik kiindulási pontjai lehetnek a kutatásnak és nélkülözhetetlen elemei a Hegyvidék jobb megismerésének. A denevérek jelenlétének pontos feltérképezése a kerület zöldterületeinek jövőbeli védelmét is alapvetően befolyásolja.
Barta István
Városlakó denevér
A Hegyvidék fölött 61 hangmintát rögzítettek a lakók a közönséges késeidenevértől, amely így az észlelések 3,9%-át adta. Bár a kerület adatai alapján csak a középmezőnyben szerepelt, ez Európa egyik leggyakoribb nagy testű denevérfaja, és Magyarországon sem ritka. Szárnyfesztávolsága akár 35 centiméter is lehet, széles szárnyvitorlája könnyen megfigyelhetővé teszi repülés közben. Szereti a változatos kertvárosi környezetet, ahol az utcalámpák fényére gyűlő rovarokra is vadászik. A városi élet részeként az ember alkotta épületekbe is beköltözik, ahol a nőstények kolóniákban nevelik fel utódaikat.
Egérfülű erdőlakók
A hangminták 8%-a egérfülű denevérektől (a Myotis nembe tartozó fajoktól) származik, amelyek jelenléte különösen is örömteli, hiszen válogatós csoportról van szó, csak „minőségi” erdőkben él meg. Előfordulásuk a Hegyvidéken fontos visszajelzés a környezet természetességéről, amit talán egy forgalmas hétvégi nap után nem feltételezne, aki erre jár. Ezek a denevérek kétszeresen is egérszerűek, hiszen füleik – megfelelő szögből, kissé hunyorítva nézve, a névadók szerint… – a kisrágcsálókéira emlékeztetnek. Bár az idetartozó fajok is főleg a levegőben repülő rovarokat fogyasztják, néhányra jellemző, hogy a talajon keresi a táplálékot. Így olyan prédaállatok is terítékre kerülhetnek, amikre a lámpák fénycsóvájában röpködve várni teljesen hasztalan lenne.
Kozmopolita jövevények
A fehérszélű törpedenevér eredetileg melegkedvelő, mediterrán faj, amely az utóbbi időben a klímaváltozás hatására kezdett észak felé terjeszkedni. Jött, látott, és megszeretett minket, így ma már a főváros egyik leggyakoribb denevérfaja. A lakhatásért cserébe rengeteg szúnyogot pusztít. Hasonlóan jellemezhető az alpesi denevér is (az összes észlelés 6,3%-a származik ettől a fajtól), amely nevével ellentétben nem a magashegységek felől érkezett hozzánk, hanem szintén délről. Kedveli a meleg domboldalakat, a felmelegedő sziklás területeket, amiket a Hegyvidéken is megtalál. Jó alkalmazkodóképességét bizonyítja, hogy lakott területeken is megél, és stabil populációt hoz létre.
Forrás: Ritkaságokat fülelt le a közösségi denevérnyomozás | Hegyvidék újság