Csipkebogyó

A csipkebogyó az őshonos vadrózsa (Rosa canina), más néven gyepűrózsa vagy csipkerózsa áltermése. A lombhullató, tüskés cserje 1,5–3 méter magasra nő, levelei összetettek, tojás alakúak. Viráglevelei fehéres halvány rózsaszínűek. Áltermése, a csipkebogyó piros, tojás alakú, felszíne sima, belül magvai szőrösek. Gyakran találkozhatunk vele erdőszéleken, cserjésekben, mezsgyék, utak szélén, de a kertünkben is éppúgy jól érzi magát.

Az összes hazai kerti és vad gyümölcs közül a csipkebogyónak van a legmagasabb C-vitamin-tartalma. Kétszerese a homoktövisben lévőnek, és tízszer magasabb a citromban találhatónál.

A legjobb nyersen fogyasztani, ugyanis így marad benne a legtöbb vitamin és tápanyag. Ennek a legegyszerűbb módja, ha levágjuk a termés végét, és egyszerűen a közepéből kipréseljük a húst. A csipkebogyóból készíthetünk gyógyteát, lekvárt, szörpöt, gyümölcsbort, pálinkát, ecetet, mártást, levest, ivólevet, de akár lisztet a magok megőrlésével, tehát igen egészséges, magas rosttartalmú alapanyag a konyhában. Arra érdemes figyelni, hogy amennyiben lehetséges (például a gyógytea vagy a friss italok esetében), ne hőkezeljük a csipkebogyót, ugyanis a C-vitamin igen instabil vegyület, és magas hőfokon lebomlik.